Az elmúlt 2 hónapban 8 alkalommal voltam részese a Közélet Iskolája „Társadalmi mozgalmak filmekben” elnevezésű képzésének. Ennek keretében olyan filmeket néztünk meg, amelyek a világ különböző pontjain, egymástól függetlenül, civil kezdeményezésre, a társadalom perifériájára szorult társadalmi rétegek mozgalmain keresztül mutatták be, hogy az emberek hogyan, miképpen adtak hangot elégedetlenségüknek.

Láttunk hajléktalan és fogyatékkal élők embereket, kisebbségben élőket, gyári munkásokat, környezetvédőket az utcára vonulni, hangjukat hallatva, emberi méltóságukat megőrizve, újabb és újabb embereket megszólítva, petíciókkal a kezükben küzdeni, harcolni saját magukért. A legjobb az egészben az volt, hogy minden alkalommal volt egy szakértő, aki velünk együtt nézte meg a filmeket, mi pedig vele együtt veséztük ki azokat. Átbeszéltük mi volt benne jó, mi volt érdekes, kire milyen hatással voltak a látottak. Érdekesek, és izgalmasak voltak a vélemények, hisz mindannyian más területről érkeztünk, más problémákra keressük a megoldást. Különös jelentőséggel bír a dolog, ha figyelembe vesszük a magyarországi gyűlöletkampányt a politikai elit részéről.

Lehetetlen volt nem asszociálnunk a mi társadalmunkban végbemenő, egyre inkább negatív töltetű változásokra, amikkel nap-mint nap találkozunk. Gondolataink azonnal arra terelődtek, hogy a filmeken látottak mennyire helyettesíthetőek be a mi társadalmunkba, hisz ezeknek a mozgalmaknak a mozgatórugója az volt, hogy az emberek képesek voltak bőrszíntől, vallástól, hovatartozástól függetlenül együtt, egyazon cél mögé felsorakozni. Ebből én azt a következtetést vontam le, hogy a szegénységnek van egy olyan fokozata, amikor minden külső tényező semmissé válik. Vagyis, ha az emberektől mindent elvesznek, az elkeseredés, a reménytelenség képes lebontani azokat a falakat, amiket nagyon nehéz lebontani. Azonban az igazsághoz tartozik az is, hogy az elmúlt hetekben, napokban magam is több tüntetésen ott voltam, így saját szememmel bizonyosodtam meg arról, hogy valami mégis csak elindult. Ennek pozitívuma, hogy a falak elkezdtek lebomlani, negatívuma, hogy ezek szerint baj van, nagy baj van az országban.

A 8 film közül engem leginkább az fogott meg, amelyikben Indiában egy gát megépítése miatt a folyó környezetében lévő falvakat nemes egyszerűséggel elárasztották, az ott lakók pedig földönfutókká lettek. Számomra is érthetetlen, hogy napokig kattogott bennem a filmvásznon pergő kockák mondandója, hisz éppen a környezetvédelem az, ami legtávolabb áll tőlem. 3 nap kellett, mire megértettem, hogy a hiba bennem van. Ugyanis számomra a víz egy teljesen természetes dolog! Megnyitom a csapot és iszom. Teleengedem a kádat és fürdőm. Elmegyek a Balatonra, és a langyos, élő tóban órákon át hűsölök. Nekem a víz olyan, mint az oxigén. Van. Ám az ott élők számára a folyó a megélhetést jelentette. Természeti népek, ahol nincs infrastruktúra. A folyómenti terület az otthonuk, ott születtek, ott nőttek fel, ott hagyományozódott generációól generációra a földművelés tudománya, ott imádkoztak Isteneikhez.

Hihetetlenül dühítő volt, hogy emberszámba se vették ezeknek a kisfalvaknak az egyszerű, ám igencsak dolgos lakóit. S amiért talán még inkább mély hatással volt rám a film, hogy itt is megoszlott az ország lakossága. Kívülről nézve a maga módján mindkét félnek igaza volt. A gazdaságnak erősödnie kell, a technológiának az a dolga hogy megkönnyítse a mindennapokat, de egyetlen pillanatig sem szabad elfeledkezni arról, hogy az ember a társadalom és a környezet szerves része. Számolni kell vele. Ha valamit elveszek, helyette adnom kell valamit, hogy az egyensúly megmaradjon. Olyan nincs, hogy csak elveszek…. (nem ajánlottak számukra fel más területeket, sokszor kényszerítették őket a kitelepedésre, akár karhatalmi módszerrel is). Ez a film nem zárult pozitív eredménnyel, csak részmegoldások születtek.

A képzéssel kapcsolatban még egy gondolat: az utolsó alkalommal körbefutott egy kérdés, amit azóta is próbálok megfejteni. Kinek mit jelent a demokrácia? Általános iskolai tananyag (kellene, hogy legyen). De ha belegondolok, nem tudom a választ! Igen, persze, bemagoltunk valamit az iskolában szabadságról, jogokról, társadalmi igazságosságról, és még sorolhatnám, de ha ezt kivetítem a mai magyar társadalomra, ami mindettől függetlenül működik, alakul, formálódik, akkor nem tudom megfogalmazni. Az pedig, hogy hogyan kellene működnie egy demokratikus országnak? Fura… csak azt tudom, hogyan nem működhetne…

A szervezőknek, és most kiemelve Dósa Mariannt, nagyon köszönök mindent! Rengeteg plusz anyaggal segített megérteni az aktuális témákat! Én ismét rengeteget tanultam!

Nemesnyik Judit

Fotó: Várady István