Szabadság régen és most!
Megannyi ország vívta meg csatáját,
Kicsiny kis országunk összefogását!
Szabadságra vágytunk és kivívtuk,
Még akkor is, ha sokat sírtunk!
Akkor még a szabadság mást jelentett.
Kiharcoltunk egy demokratikus elvet.
Hittünk magunkban, s hű országunkban,
Összefogtunk és tudtuk nem hiába.
De most a szabadság szellemét
Ezernyi kés szúrta át,
Elvesztette e Ország igaznak hitt otthonát!
Mert „szabadnak” lenni üressé vált érzelem,
Hazám lett az ki fordult ellenem!
A szegénységi mutató Országom szégyene,
Nem hinném, hogy ez a Szabadság szelleme!
A kirekesztés érzése engem elgondolkodtat
Mert milyen is az, hol roma, diplomás munkát
nem kap!
Nem magyarnak lenni; más már a szabadság
Bánatába hajtja le fejét a Magyarság
2014.10.07.