“Ha a rendszer nem teszi lehetővé a párbeszédet, a rendszert meg kell változtatni.”
Paulo Freire
“A szabadság gyakorlásaként megvalósított oktatás a tanítás egy olyan formája, melyet bárki elsajátíthat”.
Bell Hooks
Március 4. és május 13. között vettünk részt a a Közélet Iskolája kritikai pedagógia képzésén. Hat alkalommal egy-egy napot töltöttünk együtt, és ez alatt az idő alatt a kritikai pedagógiát nagyon nagyon sok oldalról jártuk körbe, tanultunk az eredetéről, tanultunk a magyarországi előzményeiről, találkoztunk olyan pedagógusokkal, akik a mindennapjaikban a kritikai pedagógiához nagyon közelálló gyakorlatok szerint dolgoznak, tanultunk a fórum színházról, ami a nézőt arra ösztökéli, hogy meg akarja változtatni maga körül a világot, tanultunk a részvételi akciókutatásról, nemvakságról és üvegliftről, Citromországról és a technológia elnyomó és felszabadító erejéről, ültünk képzeletbeli tanári értekezleten, és akciótervet írtunk.
Sokfelől érkeztünk, mindannyian más-más tanítási-tanulási tapasztalatokat hoztunk, és a képzés során folyamatosan egymástól is tanultunk, ami nem véletlen, hiszen ez magának a szemléletnek alapvető részét képezi.
A kritikai pedagógia lebontja a hagyományos tanár-diák viszonyt; a tanulási folyamat itt a tudás közös létrehozása; a tanárok helyét átveszik a közös tanulást segítő kísérők:a facilitátorok. A kritikai pedagógia elmélet és gyakorlat egyszerre. Egy határozott - baloldali - értékrendszert képvisel, ami magában a pedagógiai - tanulási és tanítási - gyakorlatban válik hitelessé és egyáltalán értelmezhetővé. A képzés során együtt szedtük össze (lásd ábra), a megtapasztaltak alapján, hogy mit tartunk kritikai pedagógiának. Tehát a gyakorlat által tanultuk meg a jelentést és hoztunk létre valami újat, melyet, híven a kritikai pedagógia elveihez, nem tekintünk kőbevésettnek, bármikor szívesen megvitatjuk; egymás közt, vagy bárki mással.
Ez a felfogás egyrészről felborítja a sajnos nagyon sokunk által normálisnak vett poroszos oktatási rendszerekben tapasztalt hierarchiákat - mivel minden gondolat, elmélet folyamatos kritikának van kitéve, a tanár elveszíti a tudás egyedüli birtokosának pozícióját. Egyúttal, ennek a folyamatnak természetes kimenete, hogy magukat az éppen uralkodó elnyomó rendszereket is mindunatalan megkérdőjelezi és a megbúvó hatalmi dinamikákat keresi bennük. Ebből adódik, hogy a kritikai pedagógia nem áll meg a “tanulás-tanítás” (gyakran) öncélú hivatásánál, hanem kimondott célja, hogy a feltárt igazságtalan viszonyrendszereket felrúgja és olyan alternatívákat teremtsen - teremtsenek elsősorban maguk az elnyomottak - melyek magát a hierachiát szüntetik meg. Ezért nagyon fontos szem előtt tartani, hogy nem az elnyomottak “felemelése” a cél - mivel így könnyen előfordulhat, hogy csak új elnyomók születnek - hanem a felszabadulás és felszabadítás, azaz magának az elnyomásnak mint jelenségnek a megszüntetése.
A képzés során, minden alkalommal érezhető volt, ahogy egyre jobban magunkévá tesszük a kritikai szemléletet és gyakorlatot. Ez nagy részben köszönhető volt a módszertannak, melyet képzőink gondosan válogattak (és, mint megtudtuk, folyamatosan újraterveztek) az adott témához és csoportunkhoz mérten. Egy idő után azon kaptuk magunkat, hogy egy olyan közös értékrendszerünk alakult ki, melynek mentén előfordult, hogy szinte kikényszerítettük egyes külső előadóktól, hogy nagyobb mértékben vonjanak be minket, vagy akár kritikát gyakoroljanak saját kijelentéseikkel szemben.
Természetesen a képzésen megtapasztaltak nem csak az “iskola” falain belül hatottak gondolkodásmódunkra, viselkedésünkre. Igaz, mindannyiunkat más-más téma fogott meg legjobban és különböző dolgokkal szemben voltunk kritikusabbak, mégis van, amit talán mind “megtanultunk”. Ha lehet, kicsit szakértői lettünk az elnyomásnak, és mind magunkban, magánéletünkben, mind társadalmi-politikai kérdésekben sokkal könnyebben kiszúrjuk az elnyomásból fakadó igazságtalanságokat, és sokkal inkább rendszer-szinten keressük a hibákat mintsem a személy szintjén - legyen az elnyomó vagy elnyomott. A kérdés persze adott: a megszerzett tudás birtokában hogyan fogjuk a minden elemében elnyomó gyakorlatokra épülő rendszert lebontani...
Buda Bori, Feldmár Nóra, Tompa István (játszó-résztvevők)