A Közélet Iskoláját azért hoztuk létre, hogy elősegítsük azt, hogy Magyarország egy valóban demokratikus ország legyen. Ehhez többek között arra van szükség, hogy minden állampolgár – függetlenül osztályhelyzetétől, nemétől, etnikai származásától, testi adottságaitól stb. – ténylegesen részt tudjon venni az őt érintő és érdeklő kérdések megvitatásában és valódi beleszólása legyen a közügyek alakulásába.

Elnyomott társadalmi csoportok tagjaival együtt dolgozva az elmúlt évek során nagyon sokszor megtapasztaltuk, hogy milyen sokféle akadállyal szembesül rengeteg ember Magyarországon, amikor a politikai jogaival szeretne élni – legyen szó az országgyűlési választásról, a gyülekezési jogukról, vagy a véleménynyilvánításról. A Város Mindenkié csoportban végzett munkánk során az is nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy sok társunk – aktív, kíváncsi, gondolkodó emberek – gyakran a legelemibb információkhoz sem jutnak hozzá az aktuális közéleti kérdésekkel kapcsolatban.

Egyszerre hihetetlen és elfogadhatatlan, hogy a 21. században, amikor sokan a zsebükben hordják a híreket a világ legtávolabbi pontjáról is, sokaknak az is komoly nehézséget okoz, hogy megfelelően tájékozottak legyenek legalább a fontosabb belpolitikai ügyekkel kapcsolatosan – mert nincs pénzük napi- és hetilapokra, nincs számítógépük vagy ahhoz internet előfizetésük, mert a szállón egyetlen konnektor jut 8-10 emberre (!) stb.

Mi hiszünk abban, hogy mindenkinek joga van a minőségi, elfogulatlan információhoz és ahhoz is, hogy minderről véleményt formáljon, és ezt másokkal megossza. Ez a demokratikus berendezkedés egyik sarokköve, hiszen ez az alapja egymás megértésének és tiszteletének, illetve az ezen alapuló szolidaritásnak, amelyek nélkül egy társadalom nem tud megfelelően (valódi részvételt biztosítva, elnyomásmentesen) működni. És a tapasztalataink újra és újra megerősítik, hogy nagyon sok embernek van is igénye a közéleti tájékozottságra és az ezzel kapcsolatos eszmecserére – társadalmi státuszuktól függetlenül. Ezért szerveztük meg a közéleti klubot, ahol hétről hétre hátrányos helyzetű állampolgárokkal vitattunk meg aktuális közéleti kérdéseket.

A viszontagságos indulás után a végül a BK 41 közösségi térben tartottuk a foglalkozásokat – ezúton is nagyon köszönjük Kalmár Szilárdnak a lehetőséget! Eredetileg azért szerettük volna egy szociális intézményben (pl. nappali melegedőben vagy családok átmeneti otthonában) megszervezni a klubot, hogy az ott élő vagy ott megforduló emberek számára valóban minimálisra szorítsuk a részvétel elé tornyosuló akadályokat – ne kelljen sok időt rászánniuk erre, ne kelljen hozzá utazniuk stb. Ehhez képest komoly kompromisszumot jelentett a Bérkocsis utcai helyszín, de mégsem olyan nagyot, hiszen itt is nagyon sok hátrányos helyzetű ember fordul meg nap mint nap – volt is, aki úgy csatlakozott be a klubba vagy csak egy-egy beszélgetésbe, hogy valamilyen más célból épp ott volt a BK-ban. Ráadásul így a lehetőség adottá vált mindenki számára, nem csak az adott intézményt használó emberek számára.

A klubon minden alkalommal két aktuális közéleti témát dolgoztunk fel. Ezeket a Ámon Katával, a klub másik szervezőjével – a Közép-európai Egyetem kutatójával és A Város Mindenkié csoport szövetséges aktivistájával – közösen készítettük elő, de a többi résztvevő számára is végig adott volt a lehetőség, hogy témajavaslatot tegyenek, illetve őket érdeklő cikkeket hozzanak. A foglalkozásokon közösen elolvastunk néhány, a témák különböző oldalait megvilágító cikket, illetve megnéztünk egy-egy kapcsolódó hírvideót és ezek alapján beszélgettünk az adott kérdésről. Általában olyan, a magyar belpolitikát aktuálisan meghatározó témákról beszélgettünk, mint például a „nemzeti konzultáció” a bevándorlásról/menekültekről, a halálbüntetés visszaállítása, vagy az ápolónők mozgalma. Alkalmanként nemzetközi eseményekről is beszélgettünk, például a baltimore-i rendőri erőszakról és az ennek nyomán kibontakozó állampolgári mozgalomról. Amikor pedig épp nem volt semmilyen nagy port felverő ügy sem itthon, sem más országokban, akkor jutott időnk olyan, hosszabb távon is meghatározó és épp aktualitást nyert témákról beszélgetni, mint a Paks 2 beruházás vagy az iskolai szegregáció.

Noha eredetileg többre számítottunk az alkalmankénti 4-5 résztvevőnél, a beszélgetéseink, vitáink hétről hétre nagyon tartalmasak és értékesek voltak. Érezhetően sokat tanult minden résztvevő – a klub szervezőit beleértve – abból, hogy meghallgatta mások véleményét és ezáltal megismert más, új nézőpontokat, lehetősége nyílt más szemszögekből megközelíteni a kérdéseket, amelyekről beszélgettünk.

A beszélgetéseket Kata és én felváltva moderáltuk, hogy ezzel is biztosítsuk, hogy mindenki valóban lehetőséget kaphat véleménye kifejtésére, nem csak azok, akiknek ez egyébként is könnyebben megy. Számomra nagy öröm volt, hogy a résztvevők között kifejezetten sok nő volt – az állandó résztvevők nagyobb része, akik nagyon aktívan részt vettek a beszélgetésekben, vitákban, határozott véleményeket, illetve kritikákat fogalmaztak meg, ugyanakkor nyitottak voltak mások álláspontjára is.

A tavaszi tapasztalatok összegzése és kiértékelése, a fontosabb tanulságok levonása után szeptemberben egy másik helyszínen folytatjuk majd a foglalkozásokat, más résztvevőkkel. Újra megpróbálkozunk a szociális intézményekkel, illetve lehetséges, hogy egy munkásszállón fogjuk megszervezni a klubot.

Dósa Mariann

Fotó: Várady István