Hírekkkkkkkkkkkk hírek h hírek / Untagged

Az elmúlt 2 hónapban 8 alkalommal voltam részese a Közélet Iskolája „Társadalmi mozgalmak filmekben” elnevezésű képzésének. Ennek keretében olyan filmeket néztünk meg, amelyek a világ különböző pontjain, egymástól függetlenül, civil kezdeményezésre, a társadalom perifériájára szorult társadalmi rétegek mozgalmain keresztül mutatták be, hogy az emberek hogyan, miképpen adtak hangot elégedetlenségüknek.

Láttunk hajléktalan és fogyatékkal élők embereket, kisebbségben élőket, gyári munkásokat, környezetvédőket az utcára vonulni, hangjukat hallatva, emberi méltóságukat megőrizve, újabb és újabb embereket megszólítva, petíciókkal a kezükben küzdeni, harcolni saját magukért. A legjobb az egészben az volt, hogy minden alkalommal volt egy szakértő, aki velünk együtt nézte meg a filmeket, mi pedig vele együtt veséztük ki azokat. Átbeszéltük mi volt benne jó, mi volt érdekes, kire milyen hatással voltak a látottak. Érdekesek, és izgalmasak voltak a vélemények, hisz mindannyian más területről érkeztünk, más problémákra keressük a megoldást. Különös jelentőséggel bír a dolog, ha figyelembe vesszük a magyarországi gyűlöletkampányt a politikai elit részéről.

Lehetetlen volt nem asszociálnunk a mi társadalmunkban végbemenő, egyre inkább negatív töltetű változásokra, amikkel nap-mint nap találkozunk. Gondolataink azonnal arra terelődtek, hogy a filmeken látottak mennyire helyettesíthetőek be a mi társadalmunkba, hisz ezeknek a mozgalmaknak a mozgatórugója az volt, hogy az emberek képesek voltak bőrszíntől, vallástól, hovatartozástól függetlenül együtt, egyazon cél mögé felsorakozni. Ebből én azt a következtetést vontam le, hogy a szegénységnek van egy olyan fokozata, amikor minden külső tényező semmissé válik. Vagyis, ha az emberektől mindent elvesznek, az elkeseredés, a reménytelenség képes lebontani azokat a falakat, amiket nagyon nehéz lebontani. Azonban az igazsághoz tartozik az is, hogy az elmúlt hetekben, napokban magam is több tüntetésen ott voltam, így saját szememmel bizonyosodtam meg arról, hogy valami mégis csak elindult. Ennek pozitívuma, hogy a falak elkezdtek lebomlani, negatívuma, hogy ezek szerint baj van, nagy baj van az országban.

A 8 film közül engem leginkább az fogott meg, amelyikben Indiában egy gát megépítése miatt a folyó környezetében lévő falvakat nemes egyszerűséggel elárasztották, az ott lakók pedig földönfutókká lettek. Számomra is érthetetlen, hogy napokig kattogott bennem a filmvásznon pergő kockák mondandója, hisz éppen a környezetvédelem az, ami legtávolabb áll tőlem. 3 nap kellett, mire megértettem, hogy a hiba bennem van. Ugyanis számomra a víz egy teljesen természetes dolog! Megnyitom a csapot és iszom. Teleengedem a kádat és fürdőm. Elmegyek a Balatonra, és a langyos, élő tóban órákon át hűsölök. Nekem a víz olyan, mint az oxigén. Van. Ám az ott élők számára a folyó a megélhetést jelentette. Természeti népek, ahol nincs infrastruktúra. A folyómenti terület az otthonuk, ott születtek, ott nőttek fel, ott hagyományozódott generációól generációra a földművelés tudománya, ott imádkoztak Isteneikhez.

Hihetetlenül dühítő volt, hogy emberszámba se vették ezeknek a kisfalvaknak az egyszerű, ám igencsak dolgos lakóit. S amiért talán még inkább mély hatással volt rám a film, hogy itt is megoszlott az ország lakossága. Kívülről nézve a maga módján mindkét félnek igaza volt. A gazdaságnak erősödnie kell, a technológiának az a dolga hogy megkönnyítse a mindennapokat, de egyetlen pillanatig sem szabad elfeledkezni arról, hogy az ember a társadalom és a környezet szerves része. Számolni kell vele. Ha valamit elveszek, helyette adnom kell valamit, hogy az egyensúly megmaradjon. Olyan nincs, hogy csak elveszek…. (nem ajánlottak számukra fel más területeket, sokszor kényszerítették őket a kitelepedésre, akár karhatalmi módszerrel is). Ez a film nem zárult pozitív eredménnyel, csak részmegoldások születtek.

A képzéssel kapcsolatban még egy gondolat: az utolsó alkalommal körbefutott egy kérdés, amit azóta is próbálok megfejteni. Kinek mit jelent a demokrácia? Általános iskolai tananyag (kellene, hogy legyen). De ha belegondolok, nem tudom a választ! Igen, persze, bemagoltunk valamit az iskolában szabadságról, jogokról, társadalmi igazságosságról, és még sorolhatnám, de ha ezt kivetítem a mai magyar társadalomra, ami mindettől függetlenül működik, alakul, formálódik, akkor nem tudom megfogalmazni. Az pedig, hogy hogyan kellene működnie egy demokratikus országnak? Fura… csak azt tudom, hogyan nem működhetne…

A szervezőknek, és most kiemelve Dósa Mariannt, nagyon köszönök mindent! Rengeteg plusz anyaggal segített megérteni az aktuális témákat! Én ismét rengeteget tanultam!

Nemesnyik Judit

Fotó: Várady István

If the structure does not permit dialogue, the structure must be changed.

Paulo Freire

To educate as the practice of freedom is a way of teaching that anyone can learn.

Bell Hooks

Between March 4 and May 13, we participated in the training by the School of Public Life on critical pedagogy. On six occasion we spent a day together and took a look at critical pedagogy from many angles, learnt about its origins and forerunners in Hungary, met teachers who work with practices close to critical pedagogy, learnt about ‘forum theatre’ which motivates spectators to change the world around themselves, about participatory action research, about non-blindness, the glass-elevator, Lemonland and the oppressive and liberating nature of technology, participated in a teachers’ meeting and wrote an action plan.

We came from many places, bringing together different teaching and learning experiences. During the training we also learnt from each other, not by chance only, but because this is a fundamental part of the approach.

Critical pedagogy breaks up the traditional teacher-student relation; the process of learning is the common creation of knowledge, the teachers are replaced by the companions helping the common learning: the facilitators. Critical pedagogy is theory and practice at the same time. It represents a firm – leftist – set of values, which becomes authentic and interpretable in the pedagogical – teaching and learning – practice. In the training we together collected (see figure) – on the basis what we experienced – what we consider as critical pedagogy, i.e. we learnt the meaning through practice and created something new, which we – following the principles of critical pedagogy – do not take for carved in stone, are any time ready to discuss among ourselves or with anybody else.

This theory overthrows the hierarchies of the Prussian-style educational systems that we take for normal. As every idea, every theory is constantly being challenged; the teacher loses the position of sole holder of knowledge. A natural consequence of this process is also that it constantly questions the ruling oppressive systems and searches the hidden dynamics if power. Critical pedagogy does not stop at the (often) self-centered profession of "teaching-learning", but aims at abolishing the disclosed unjust relations and at creating – or letting the oppressed create for themselves – alternatives, that end hierarchy itself. It is very important to note that the goal is not to lift the oppressed – as thereby easily new oppressor could emerge – , but to liberate and to be liberated, i.e. to end oppression as such.

During the training each day we felt how we more and more adopted the critical approach and practice. This was to a great extent due to the methodology that our trainers carefully selected (and, as we later learnt, constantly re-designed) to fit the subject and the group. After a time we realized that we have developed a common set of values that made us force some external trainers to involve us more or even to contest their own statements.

Obviously the experiences of the trading did not only influence our thinking and acting within the "school". Although we were interested in and critical towards different subjects, there is one thing we all learnt: to some extent we all became – if possible – experts in oppression, and are able to spot injustice stemming from oppression in ourselves, in our private life and in society, politics. We search the flaws at a systemic level, rather than on the level of the individual, be it an oppressor or an oppressed. The question remains: with the knowledge acquired, how are we going to deconstruct the system, which is entirely built on oppressive practices?

Bori Buda, Nóra Feldmár, István Tompa (actor-participants)

What is critical pedagogy?

School of pedagogyCritical approachDemocratic patternProcess of challengingCriticism of structures of society and inequalityKnowledge is not a privilegeRevolution of loveMethod of teaching/learning

What is its methodology?

Democratic way of operationAsking questionsDialogueStudent determines the conditions, environmentAccessible/understandable languageActionShared creationDismantling, alternating the role of teacher/studentProcess is the key/essence

What are its goals?

Changing power structuresUnderstanding oppressionEnd need/motive of oppressionEnd inequalityChange

For whom is it?

ChildrenAdultsOppressedOppressors